[Her Young-ju Oszlop] Hogyan akadályozhatjuk meg a Fifty Fifty „Liba Harakiri Ügyét”

Hírnév és a kreatorok világa]
A Billboard listák leggyorsabb meghódítója, a „tojásrakó lúd”
A kommunikáció hiánya okozta konfliktusok mérgezőek a K-popra is
A tánc- és énekautomaták helyett egészséges kommunikációra épülő idolcsapatok

A „FIFTY FIFTY” történelmi rekordot döntött azzal, hogy a Billboard listákon a leggyorsabban elérte a top 100-at, és több mint 20 héten át ott is maradt. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a K-pop is „tojásrakó lúddá” válhat. Azonban a cég és az idolcsapat közötti későbbi viszály elszomorító, sőt, undorító is.

A debütálástól számított 6 hónapon belül a FIFTY FIFTY tagjai pert indítottak a cég ellen, melynek oka a számlázási problémák, az egészségügyi szabályok be nem tartása és a támogatás hiánya volt. Azt is állítják, hogy óráikat eladták, és a 90 éves édesanyjuk megtakarításait is felhasználták. A reakciók élesek voltak, sokan elítélték a lányokat. A „FIFTY FIFTY” tagjai a „kihűlés” szimbólumává váltak, és sokan úgy vélik, hogy a „tojásrakó lúd” önmaga végezett magával, mint a „lúd megölése” történetében. Félő, hogy a FIFTY FIFTY tagjai emiatt már nem tudnak majd újjászületni.

Az én szemszögemből, aki 7 évig volt idol gyakornok és énekes, majd elhagyta a céget, és saját céget alapított, mindkét fél álláspontját megértem. Először is, ha visszagondolok az időkbe, amikor én is művész voltam, akkor azt mondhatom, hogy nagyon ritkán láttam olyan idolokat, akik hálásak lettek volna a cégnek, és örömmel dolgoztak volna. Mindannyian elégedetlenek voltak. Nem volt ritka, hogy találkoztak és a céget szidták.

Ha jól ment, az a saját érdemük volt, ha nem, akkor a cég hibázott. Ez az „én érdem, ti hibáztatok” mentalitás. Nem azért mondom mindezt, hogy bárkit is hibáztassak, hanem azért, hogy rávilágítsak, nem furcsa, és nem is szokatlan dolog, ha valaki elégedetlen. Valójában, ha jobban belegondolunk, ez nem csak a szórakoztatóipart jellemzi. Nézzétek meg a Blind oldalt. Találtok ott valakit, aki felelősséget vállal, és együtt akarja építeni a céget?

Főleg, ha egy fiatal, hirtelen sikeres csapatról van szó, mint a FIFTY FIFTY, nem feltétlenül furcsa, ha több a panasz, mint a hálával teli érzés. Én is, amikor még ügynökséghez tartoztam, ha nem ment jól a csapatnak, akkor mindig a vezetőt hibáztattam.

De ahogy telt az idő, és én is vezetővé váltam, megértettem őt, és a céget kezdtem támogatni. A cég nem jótékonysági szervezet. Azért működik, hogy nyereséges legyen, és lehetetlen mindenki igényét kielégíteni.

Amikor én dolgoztam, csak néhány albumot tudtunk kiadni, mert akkoriban a cégünkön „a T-ara zaklatási botránya” tört ki, és a munkatársak néhány hónapig nem kaptak fizetést. A cég nagyon nehéz helyzetbe került. Akkoriban csak azt gondoltam: „Miért nem támogatják a mi csapatunkat?”, de most, hogy vezető lettem, rájöttem, hogy akkoriban a csapatunk támogatása a cég fennmaradását veszélyeztette volna, és ez nem volt kivitelezhető.

A kreatorok ügynökségével, a MCN-nel foglalkozó cégnél is folyamatosan megismétlődtek ezek a problémák. A kreatorok többsége jó szándékkal érkezett, de végül elégedetlenek lettek, és más MCN-hez mentek. Újra arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon nehéz embereket képezni.

Összefoglalva: a művészeknek nehéz megérteni a vezetők és a cégek álláspontját, így saját nézőpontjukból értelmezik a helyzetet. Ezáltal könnyen elégedetlenek lesznek, függetlenül attól, hogy a cég jól vagy rosszul bánik velük. A cégnek mindenért felelős, és ennek megfelelően kell kezelnie ezeket a helyzeteket, hogy előre tudjon lépni. Szomorú, hogy a nagyközönség csalódott a művészekben, akik nem tudják értékelni a szüleik áldozatát, de ez minden szülő fantáziája.

A FIFTY FIFTY botrányában azonban van egy olyan rész, ami különösen aggasztó. Úgy tűnik, hogy a folyamat minden lépésében nem a művészek önálló gondolkodása és döntése érvényesült, hanem „külső erők” manipulációja. Ez a „tampering”.

A „tampering” kifejezés a sport világából származik, és azt jelenti: „játékos (művész) elcsábítása”. A FIFTY FIFTY ügynöksége, az ATTRAKT külső cégnek, a THEGIVER-nek adta a produkciót. Az ATTRAKT azt állítja, hogy a THEGIVER megkereste a FIFTY FIFTY-t, és rávette őket, hogy szegjék meg a szerződésüket. A THEGIVER tagadja ezt, így a vita bíróságon fog eldőlni.

Azonban a K-pop fejlődése szempontjából nem jó, ha a cégek és a művészeik közötti kapcsolatba „külső erők” avatkoznak be. Én is kétszer is átéltem ezt a helyzetet a saját üzleti tevékenységem során.

Egyszer én magam is megbotlottam, és egy „külső erő” befolyása alá kerültem, máskor pedig egy üzleti partneremhez fordultak, hogy elcsábítsák. Akkoriban „külső erők” azt ígérték, hogy még nagyobbá teszik az üzletemet, de szerencsére a régi partnerem meg tudott tartani. A kapcsolat megmaradt, de eközben elvesztettem egy céget, pénzt is vesztettem, és nagy áldozatot hoztam.

Ettől kezdve tanultam, és a régi partneremmel szoros kapcsolatot alakítottam ki, minden döntést és kommunikációt ketten végezünk, külső befolyás nélkül. Egy másik üzleti vállalkozásban egy másik partneremhez fordultak „külső erők”, én pedig megpróbáltam megérteni a helyzetet és kommunikálni, hiszen már átéltem egyszer ezt. Sajnos a „külső erők” megakadályozták a kommunikációt, és elvesztettem a partnerem. Ezek után rájöttem, hogy bárkivel előfordulhat ilyen helyzet az életben.

Talán furcsa példa, de a mostanában nagyon népszerű SBS Plus műsor, a „Én vagyok a Szabad” 16. évadja kapcsán is erre gondoltam. Kwang-su és Ok-sun megállapodtak, hogy egymásnak választanak, de külsősök mondták neki: „légy óvatos”, „úgy tűnik, Ok-sunnak van más is a fejében”. Ezért Kwang-su megváltoztatta a döntését. Kiderült, hogy Ok-sun mindig Kwang-sut választotta, és minden csak félreértés volt. Kwang-su szembesítette a többieket, akik ezt mondták, de már túl késő volt.

Ok-sun már nem szerette Kwang-sut, és Kwang-su lett a „könnyű ember”, a „hülye”. Bár Kwang-su döntött, ő viseli a felelősséget, de gondoljatok bele. Ha van egy barátotok, akit szerettek, és többen is azt mondják, hogy „vigyázzatok rá”, „ne bízzatok benne teljesen”, akkor vajon ki tudna ellenállni ennek?

Nem könnyű ellenállni a „külső erőknek” és megőrizni az egyensúlyt. Még a felnőttek is hajlamosak más emberek szavaira és csábításaira. Nem könnyű ellenállni mások szavainak és a „külső erőknek”, megőrizni az egyensúlyt, betartani az ígéreteket és a felelősséget. Ez az a készség, amit az ember akkor szerez, ha már sok mindenen átesett, hibázott, és sok nehézségen ment keresztül, a FIFTY FIFTY tagjai pedig még túl fiatalok ehhez. A lányok védelmezőinek kellett volna stabilabbnak lenniük, de sajnos nem így történt. Ez borzasztóan szomorú.

Hogyan lehetne ezt a problémát megoldani? Szigoríthatnánk a „tampering” elleni törvényeket, és számos megoldást találhatunk. Én azonban úgy gondolom, hogy a megoldást a művészek és a cég közötti kapcsolatban kell keresni. Ezért szeretnék néhány javaslatot tenni a szórakoztatóipart érintően a FIFTY FIFTY botrányának példáján keresztül. Mindkét félnek kötelezővé kell tenni a kommunikációs és a jellemformáló képzéseket. A stabil alaphoz a jellem és a kommunikációs készség elengedhetetlen. Ne csak a táncot és az éneklést tanítsuk a művészeknek, hanem fejlesszük bennük a képességet, hogy el tudják viselni a nagy terheket, és fejlett gondolkodású emberekké váljanak. Így hozhatunk létre fejlett idolcsapatokat. Így a „tojásrakó lúd” is tovább tudja termelni az aranytojásokat.

Sokan olyanok, akiknek lejár az idol szerződésük, és semmit sem tudnak a világról. Én rettegtem az olyan idősebb emberektől, akik csak táncoltak és énekeltek. Ezért nagyon sokat tanultam. A K-POP kultúra vezető szerepének betöltéséhez a cégeknek nem szabad úgy tekinteniük a szórakoztatókra, mint egy 7 évig táncoló és éneklő tárgyra. Felelősséget kell vállalniuk értük, és jellemes emberekké kell fejleszteniük őket, akik pozitív hatással vannak a világra. Most van itt az ideje, hogy az emberekből teljes értékű embereket faragjanak, és felkészítsék őket az életre. Nagy áldozatot hoztak, de ezt az esetet használjuk fel a K-POP jövőbeli tehetségeinek oktatására.

Az emberek hibáikból tanulnak, és a felelősségvállaláson keresztül fejlődnek. A FIFTY FIFTY tagjai fiatal korban nagyon nagy árat fizettek azért, hogy megtanuljanak egy olyan leckét, amit mindenki átélhet.

※ A cikk szerzője én vagyok, ésa Nőgazdasági Újság cikkébőlátvettem.