A kapzsiság kreatív világa]
A Billboard leggyorsabb meghódítója, a 'tojást tojó lúd'
A K-pop mérge a kommunikáció hiányából adódó konfliktus
Táncoló és éneklő gépek helyett egészségesen kommunikáló idolok

A 'Fifty Fifty' történelmi gyorsasággal került fel a Billboard listára, és több mint 20 hétig foglalta el a Hot 100-as listát, ez bizonyítja, hogy a K-pop is lehet 'tojást tojó lúd'. A cég és az idolok közötti későbbi összetűzés azonban nemcsak szomorú, hanem undorító is.

A debütálás után hat hónappal a Fifty Fifty tagjai beperelték a céget, amely a fizetések problémáját, az egészségügyi szabályok megsértését és a támogatás hiányát hozták fel okként, és azt állítják, hogy még az óráikat és a 90 éves anyjuk megtakarításait is eladták, hogy fedezhessék a cég költségeit. Sokaknak leesett az álla a hírtől. Annyira súlyos volt a 'bizalmatlanság', a koreai nép által leginkább utált érzés, hogy sokak szerint a csoportnak nem lesz esélye a visszatérésre. Attól tartanak, hogy a tojást tojó lúd maga fogja megölni magát, és 'lúd öngyilkosság' áldozata lesz.

Hét évnyi idolokhoz kapcsolódó gyakorlati és énekesi tapasztalattal a hátam mögött, amelyből a cégtől való távozás után saját céget is alapítottam és vezettem, mindkét oldal álláspontját megértem. Ha visszagondolok a művészi időszakomra, szinte soha nem láttam olyan idolokat, akik hálásak és támogatóak lettek volna a cégük iránt, és akik boldogan tevékenykedtek volna. Mindig tele voltak panaszokkal. A cég szidása volt a napi rutin.

Ha jól ment, az az én érdemem volt, ha rosszul, az a cég hibája volt, 'én meg te hibája'. Ezt látva azt gondoltam, hogy soha nem fogok a szórakoztatóiparban dolgozni. Nem akarok mindenkit kritizálni, de nem furcsa és általános, hogy ennyi 'nem elégedettség' van. Valójában, vajon csak a szórakoztatóiparban van ez? Nem, ez nem igaz. Menj be a Blind oldalra. Találkoztál már olyan munkavállalóval, aki felelősséget vállal, és úgy gondolja, hogy együtt építik a céget?

A Fifty Fifty tagjai pedig fiatalok, villámgyorsan elérték a sikert, így a cég iránti hálánál inkább panaszok lehetnek náluk. Amikor én voltam a céghez kötve, én is 'megvettem' a vezetőt, amikor a csapat nem volt sikeres.

De idővel én is vezetővé váltam, és elkezdtem megérteni a vezetőket, és a cég pártjára álltam. A cég nem jótékonysági szervezet. Annak érdekében, hogy működjön, nyereségesnek kell lennie, és lehetetlen mindenki igényét kielégíteni.

Nem tudtam sok albumot kiadni, amikor a céghez kötődtem, de akkor a 'T-ara zaklatási ügy' történt, és a munkavállalók hónapokig nem kaptak fizetést, a cég hirtelen nehéz helyzetbe került. Amikor a céghez kötődtem, azt gondoltam: 'Miért nem támogatják a csapatunkat?', de amikor én lettem a vezető, rájöttem, hogy a csapat támogatása lehetetlen volt a cég fennmaradását veszélyeztető helyzetben.

A kreatív alkotók cégének, az MCN-nek a munkája során is ez a probléma megismétlődött. A kreatív alkotók többsége eleinte jó szándékkal csatlakozik a céghez, de később tele lesznek panaszokkal, és más MCN-hez mennek. Ismét rájöttem, hogy nehéz embereket nevelni.

Összefoglalva, a művészeknek nehéz megérteni a vezető és a cég helyzetét, és ezért önközpontúak, és könnyen elégedetlenek, függetlenül attól, hogy a cég milyen jól vagy rosszul teljesít. A cégnek viszont minden 'felelősséget' vállalnia kell, és ezt a helyzetet jól kell kezelnie, hogy előre tudjon lépni. Szomorú, hogy a közönséget, akik az érett gyerekekre vágynak, akik felismerik a szüleik áldozatát, csalódás éri, de ilyen gyerekek minden szülő álma.

A Fifty Fifty botrányban azonban egy másik, még nagyobb figyelmet igénylő dolog van. Az a gyanú merült fel, hogy a tagok nem önállóan hozták meg a döntéseiket, hanem egy 'külső erő' manipulálta őket. Ez a 'temperezés'.

A temperezés egy olyan kifejezés, amelyet gyakran használnak a sportban, és a 'játékos (művész) elcsábítása'-t jelenti. A Fifty Fifty cégét, az Attract-et a The Givers nevű vállalat bízta meg a külső produkciós munkákkal, de állításuk szerint a The Givers megközelítette a Fifty Fifty tagjait, és arra próbálta rávenni őket, hogy szakítsák meg a szerződésüket. A The Givers állítja, hogy ez nem igaz, így az ügy a bíróságon fog eldőlni.

A 'külső erő' beavatkozása a cégek és a hozzájuk tartozó művészek között azonban nem kívánatos a K-pop fejlődése szempontjából. Nekem is volt két ilyen tapasztalatom, amikor üzleti tevékenységet folytattam.

Egyszer én magam is 'külső erő' hatása alatt álltam, máskor pedig egy 'külső erő' próbálta elcsábítani a üzleti partnerünket. Amikor én voltam a 'cél', a 'külső erő' azt ígérte, hogy 'nagyobbá növeli az üzletet', és egy pillanatra el is hittem, de szerencsére a régi partnerem jól tartotta magát, és megtartottuk a kapcsolatot. Fenntartottuk a kapcsolatot, de elveszítettünk egy céget, pénzt és sok mindent fel kellett áldozni.

Azóta tanultam, hogy minden döntésünket és kommunikációt csak ketten, a partneremmel végezzük, és nem mások véleményét kérdezzük. Egy új üzleti vállalkozás során a partneremhez 'külső erő' érkezett, én pedig tapasztalatból próbáltam megérteni és kommunikálni a helyzetet, de a 'külső erő' megakadályozta a kommunikációt, és így elveszítettük a kapcsolatot. A 'külső erő' két tapasztalata arra tanított, hogy az életben bárkivel előfordulhat ilyen eset.

Ez a példa talán nem illik ide, de az SBS Plus népszerű 'Én vagyok a Szolgalány 16. évad' műsorát nézve is ugyanezt gondoltam. Kwang-soo és Ok-soon úgy döntöttek, hogy választják egymást, de 'külső emberek' azt mondták neki: 'Légy óvatos', 'Úgy tűnik, hogy Ok-soonnak más a szíve'. Kwang-soo megváltoztatta a döntését. A tények azt mutatták, hogy Ok-soon mindig Kwang-soot választotta, és minden csak félreértés volt. Kwang-soo üldözni kezdett mindenkit, aki ezt mondta neki, de a helyzet már elromlott.

Ok-soon szíve már elment, Kwang-soo pedig 'könnyű emberré' és egyszerre bolonddá vált. Bárki bármit mondott is, a döntést Kwang-soo hozta meg, ezért neki kell felelősséget vállalnia, de gondolj csak bele. Ha van egy jó barátod, és körülötted két-három ember azt mondja: 'Légy óvatos', 'Ne bízz benne túl sokat', vajon lenne olyan, aki nem ingott volna meg?

Nem könnyű ellenállni a 'külső erőknek' és 'egyensúlyt tartani'. A felnőttek is hajlamosak sok mindenre, és elcsábítják őket a kísértések. Nem könnyű ellenállni a mások szavainak, a 'külső erőknek', és egyensúlyt tartani, betartani az ígéreteket, és felelősséget vállalni az életben. Ez az egyik készség, amelyet tapasztalatokkal, hibákkal, nehézségekkel és szilárd alapú erővel lehet megszerezni, és a Fifty Fifty tagjai, akik csak most léptek be a társadalomba, még nem rendelkeznek ezzel a készséggel. Sajnálom, hogy a tagok védői sem tudtak ellenállni. Emiatt borzalmasan sajnálom.

Mit kellene tennünk, hogy megoldjuk ezt a problémát? Erősíthetjük a temperezés elleni törvényeket, és sokféleképpen megoldhatjuk a problémát, de úgy gondolom, hogy a megoldást az alkotók és a cég közötti kapcsolatban kell keresnünk, ezért szeretnék javaslatokat tenni a szórakoztatóiparnak az ügy kapcsán. Szükségesnek tartom az alkotók és a cégek számára a kommunikációs és jellemfejlesztő képzés bevezetését. Az erős alapokra építve a hosszú távú fenntarthatóság érdekében elengedhetetlen a jellem és a kommunikációs képesség. Ne csak táncoló és éneklő emberekként képezzük az alkotókat, hanem olyan emberekként, akik képesek nagy feladatokat ellátni, és olyan emberekként, akiknek nagy lelki erejük van, hogy fejlett K-pop idolokat hozzunk létre. Csak így tudnak a lúdak folyamatosan tojást tojni.

Nagyon sok olyan idolok vannak, akik a szerződés lejárta után üres lappal kerülnek ki a világba. Láttam olyan előadókat, akik csak táncoltak és énekeltek, és rettegtem tőlük, ezért én is őrült módon tanultam. A K-POP kultúra vezetéséhez a cégeknek nem kell 7 éven keresztül táncoltatni és énekeltetni az előadókat, és kidobni őket, mint a szemetet, hanem felelősséget kell vállalniuk, és olyan embereket kell nevelniük, akiknek van jellemük, és akik pozitív hatást gyakorolnak másokra, akik emberek, és akik jó példaképek. Volt nagy áldozat, de használjuk ezt az esetet tananyagként a K-POP jövőbeli tehetségeinek képzéséhez.

Az emberek a hibákon keresztül tanulnak, és a felelősségvállalással növekednek. A Fifty Fifty fiatal korban nagy árat fizetett azért, hogy megtanulja azt, ami bárkivel megtörténhet.

※ A szöveg a szerző sajátja, és a Női Gazdaság Újságcikkéből származik.