A koncentrációs képesség kimerülése társadalmi járvány
A közösségi média felügyeleti kapitalizmusának tilalma paradoxona

Nemrégiben valami olyat vallottam be, amiért szégyelltem magam. Egyre több nap telt el úgy, hogy egyáltalán nem tudtam koncentrálni a munkámra. Úgy éreztem, függő vagyok az Instagramtól, ezért napi 10 percre korlátoztam a képernyőidőt rajta, de hirtelen felugrott egy játék reklám, és letöltöttem egy mobiljátékot. Így egy héten keresztül a játékba merültem el, sőt, pénzt is töltöttem rá.

Csak akkor tértem magamhoz, és töröltem a játékot, amikor a játékpénzem elfogyott, és nem tudtam tovább játszani. Egy "önfejlesztő profi" számára, mint amilyen én voltam, ez elképzelhetetlennek tűnt.

Elrabolták a koncentrációs képességemet. Tisztelettel adóztam a „tervezőknek”. Elámultam azon, milyen zseniálisan tervezték meg, hogy nehezen tudjon szabadulni az ember, ha egyszer belekerül. És belém hasított az önvád. „Én vesztettem, ti nyertétek.”

Miután egy hetet a játékkal töltöttem, próbálván kiszabadulni a közösségi médiából, azon gondolkodtam, vajon hányan tudnak kitörni ebből a kifinomult rendszerből. Aztán belekezdtem a Johann Hari <A lopott figyelem> című könyvének olvasásába, amelyben az író a koncentrációs képesség csökkenésének okát nem a személyes önuralom hiányában, hanem a társadalmi rendszerben keresi.

A legtöbben, mint én, úgy vélik, hogy a koncentrációs képesség hiánya és a szórványosság az „egyéni kudarc”, amiért nem tudjuk kordában tartani magunkat. Johann Hari azonban ebben a könyvben a „tervezőket” teszi felelőssé a koncentrációs problémáinkért.

A világ minden táján összeomlik a koncentrációs képesség. Az amerikai tizenévesek nem tudnak több mint 65 másodpercig koncentrálni egyetlen dologra, a dolgozók átlagos koncentrációs ideje pedig mindössze 3 perc. A szerző azt állítja, hogy a mai társadalom súlyos koncentrációs kimerülése a „kövérséghez” hasonló társadalmi járvány.

A kövérség 50 évvel ezelőtt még rendkívül ritka volt, de napjainkban a nyugati világ járványa lett. Nem azért lettünk hirtelen mohók. A változás nem a testünkben, hanem a környezetünkben történt: rosszabb lett az ételek minősége, megváltozott az élelmiszer-ellátási lánc, és olyan városokat építettek, ahol nehéz sétálni vagy kerékpározni. A szerző szerint a koncentrációval is hasonló változás történik. Olyan társadalomban élünk, amely „úgy van tervezve”, hogy nem tudjunk koncentrálni.

Először nézzük meg a közösségi médiát. A tüzelőanyaguk a mi „koncentrációs képességünk”. Minél tovább bámulják az emberek a telefonjukat, annál több reklámot látnak, és annál több pénzt keresnek a közösségi média vállalatok. Ezért a közösségi média folyamatosan „úgy van tervezve”, hogy erősíti az algoritmusokat, kihasználja a gyengeségeinket és arra kényszerít minket, hogy folyamatosan görgessük a képernyőt.

Tristan Harris, a Google egykori mérnöke, aki nyíltan beszél a tervezés káros hatásairól, elárulta, hogy a Google-nél tényleg létezik egy mérnöki csapat, amely 1 milliárd ember gondolatait és érzelmeit irányítja. Azt is elmondta, hogy megpróbálta a Google-os kollégáit meggyőzni arról, hogy a rendszer, amelyet építenek, etikátlan, mert tönkreteszi a koncentrációs képességet.

A szerző azt állítja, hogy be kell tiltani a közösségi média vállalatok „felügyeleti kapitalizmusát”, és meg kell állítani őket, hogy ne folytassák ezt a vonalat. A közösségi média mellett a koncentrációt tönkretevő másik tényező a „gagyi” étrend. A világ szakértői szerint az étrend változása jelentős részben elveszi a koncentrációs képességünket.

A mai világban a legtöbb ételünk „ultrafeldolgozott”. Az ultrafeldolgozott élelmiszerek „olyanok, mint ha rakétaüzemanyagot tankolnánk egy Mini BMW-be”, ami hirtelen energiacsökkenést okoz, és elveszítjük a koncentrációs képességünket. A szerző szerint a felelősség részben a miénk is, de változtatnunk kell, és szembe kell néznünk a mögöttük álló hatalmas erőkkel.

Mivel nem vagyunk birtokosai hegyeknek és farmoknak, és nem is termesztünk magunknak ételt, kénytelenek vagyunk a szupermarketekben vásárolni, amelyek tele vannak olcsó feldolgozott ételekkel. Ezt már a születésünktől kezdve reklámozzák nekünk, hatalmas költségvetéssel, és nehezen szabadulunk meg tőle. Ezen kívül a szerző számos olyan problémát vázol fel, amelyek miatt nem tudunk koncentrálni, és azt állítja, hogy ez egy társadalmi járvány, amely a rendszer gyökeres megváltoztatását követeli.

Amikor olvastam a könyvet, furcsa megnyugvás lett úrrá rajtam. Szégyelltem magam, hogy gondok vannak a koncentrációs képességeimmel, és önmagamra vertem a port, de amikor kiderült, hogy ez nem csak az én problémám, akkor valami megváltozott bennem.

A szerző is bevallja, hogy megváltoztatta a szórványosságra adott reakcióját a könyv írásakor. Korábban önváddal és szégyennel próbált többet koncentrálni, de mostanában inkább azon gondolkodik, hogy mit kellene tennie, hogy elmerüljön és mélyen koncentráljon, mi az a hasznos tevékenység, amit most megtehet, mi az ő képességeinek határa. Rájött, hogy a „merülés” sokkal hatékonyabb, mint az önbüntető szégyen.

300%-kal nőtt azoknak a száma, akik „hogyan lehet a agyát koncentrálni” kifejezésre keresnek rá. Mindenhol hallhatjuk az embereket a közösségi médiában, hogy nem tudnak gondolkodni. A világ azonban folyamatosan arra buzdít, hogy verjük magunkat. Ez azonban nem a megoldás.

A koncentráció problémája nem csak egyéni probléma, hanem nagy társadalmi problémákat is okozhat. Ha nem tudunk hosszabb szövegeket olvasni és nem tudunk koncentrálni, akkor nehezen tudunk építeni egy egészséges demokráciát. A demokrácia olyan emberek között lehetséges, akik képesek egészséges vitát folytatni, de ha nem tudunk koncentrálni, akkor senki sem érti, hogy mit mond a másik, és hogy mi történik a társadalomban. Így a populizmus győzedelmeskedhet, és a társadalom alapozása megrongálódhat. Ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak az egyénekre terheljük a felelősséget. Időszerű a intézkedések meghozatala.

A múlt hónapban az amerikai Szenátus Jogi Bizottsága online gyermeki szexuális kiszolgáltatás ügyében tartott hallgatást, és a közösségi média vezérigazgatóit, köztük Mark Zuckerberget is beidézte. A hallgatás során heves szemrehányást kaptak, hogy „embereket ölő terméket” készítenek, és hangsúlyozták, hogy a nagy technológiai vállalatoknak több jogi felelősséget kell vállalniuk. A jelenlegi helyzetben, ahol a gyerekeket sem tudják megvédeni a pornográf tartalmaktól, kétséges, hogy mikor kerülhet sor a „koncentráció” vitájára.

Én most megpróbálom megtenni a tőlem telhetőt egyénként: elkezdem kikapcsolni a telefonomat. Hamarosan vásárolni fogok egy telefonzárat is. Az általam szervezett olvasókörben is mélyrehatóan megvitatjuk ezt a témát, és megpróbáljuk összegyűjteni azokat a lépéseket, amelyeket meg kell tennünk a következő generáció védelmében.

A koncentrációs válság korát éljük. Ne felejtsük el, hogy a lopott koncentrációt és az elveszett koncentrációs képességet vissza kell szerezni, mert csak így tarthatjuk fenn az egészséges társadalmat.

※ A cikk a szerző műve, és a Női Gazdaság újságban megjelent szövegátvett anyag.