[Hő Jangju oszlopa] A közösségi média, ami megeszi az emberiség koncentrációs képességét

A koncentrációs képesség hanyatlása társadalmi járvány
A közösségi média felügyeleti kapitalizmusának tilalma paradoxon

Nemrégiben egy számomra szégyellnivaló dolog történt. Napjaimban egyáltalán nem tudtam koncentrálni a munkámra. Úgy éreztem, függővé váltam az Instagramtól, ezért napi 10 percre korlátoztam az alkalmazás használatát, de hirtelen egy játékhirdetés jelent meg, és letöltöttem egy mobiljátékot. Így egy hétig elmerültem a játékban, sőt, még pénzt is töltöttem bele.

Amikor a játék pénzem nullára csökkent, és már nem tudtam tovább játszani, akkor jöttem csak magamhoz, és töröltem a játékot. Ez egy olyan dolog volt, ami nem történhetett volna meg velem, aki profi ’önfejlesztőként’ éltem az életem.

Elrabolták a koncentrációs képességemet. Tiszteletet éreztem a ’tervezők’ iránt. Elámultam a tervezők azon képességén, hogy olyan szilárdan terveztek egy rendszert, amelyből nehéz kiszabadulni, ha egyszer belekerül az ember. És elöntött a frusztráció: „Veszítettem, ti nyertétek.”

Miután egy hétig a játék rabja voltam, miközben megpróbáltam kiszabadulni a közösségi médiából, arra gondoltam, vajon hányan képesek elmenekülni egy ilyen gondosan megtervezett rendszerből. És elkezdem olvasni Johann Hari <A lopott figyelem> című könyvét, amelyben a szerző rámutat, hogy a koncentrációs képesség hanyatlásának oka nem az egyének önfegyelmének hiánya, hanem a társadalmi rendszer.

A legtöbben, akárcsak én, úgy vélik, hogy a képtelenség a koncentrálásra és a szétszórtság az ’egyéni kudarc’, amiért nem tudnak önfegyelmet gyakorolni. De Johann Hari ebben a könyvben a ’tervezőket’ teszi felelőssé a koncentrációs problémáinkért.

A világ minden táján hanyatlik a koncentráló képesség. Az amerikai tizenévesek nem tudnak egyetlen dologra 65 másodpercnél tovább koncentrálni, a dolgozók átlagos koncentrációs ideje pedig mindössze 3 perc. A szerző szerint a modern társadalom súlyos koncentrációs képesség hanyatlása ’társadalmi járvány’, akárcsak az ’elhízás’.

Az elhízás 50 évvel ezelőtt nagyon ritka volt, de ma már a nyugati világban járvány. Nem azért, mert hirtelen falánkabbak lettünk. A táplálék minősége romlott, az élelmiszer-ellátási lánc megváltozott, olyan városokat építettek, ahol nehéz sétálni vagy biciklizni, stb. Ezek a környezeti változások hoztak létre fizikai változásokat. A szerző szerint hasonló változás történik a koncentrációs képességgel is. Olyan társadalomban élünk, amelyet úgy ’terveztek’, hogy ne tudjunk koncentrálni.

Először is nézzük meg a közösségi médiát, amelynek üzemanyaga a ’koncentrációs képességünk’. Minél több időt töltenek az emberek a telefonjukkal, annál több hirdetést látnak, és annál több pénzt keresnek a közösségi média cégek. Ezért a közösségi média folyamatosan fejleszti az algoritmusait, kihasználja a gyengeségeinket, és úgy ’tervezi’ meg a rendszert, hogy folyamatosan görgessük a képernyőt.

Tristan Harris, a Google egykori mérnöke, aki aktívan beszél a tervezés káros hatásairól, elárulta, hogy a Google-nél valóban létezik egy mérnöki csapat, amely 1 milliárd ember gondolatait és érzelmeit irányítja. Azt is elmondta a Google kollégáinak, hogy erkölcsileg helytelen olyan rendszert építeni, amely tönkreteszi a koncentrációs képességet.

A szerző szerint be kell tiltani a közösségi média cégek ’felügyeleti kapitalizmusát’, és meg kell állítanunk őket, hogy ne folytassák ezt az utat. A közösségi médián kívül a koncentrációs képességünket csökkentő tényezők közé tartozik a „filléres és silány” étrend. A világ szakértői azt mondják, hogy az élelmiszerek változása jelentősen csökkenti a koncentrációs képességünket.

Manapság az ételeink többsége ’ultra feldolgozott élelmiszer’. Az ultra feldolgozott élelmiszerek, mint amikor „rakétaüzemanyagot tankolunk egy BMW Minibe”, ami energiacsökkenést okoz, és ezáltal elveszítjük a koncentrációs képességünket. A szerző szerint a felelősség egy része a miénk is, változtatnunk kell az életmódunkon, de ennél is fontosabb, hogy szembe kell néznünk a mögöttes erőkkel.

Ha nem vagyunk hegyek és farmok tulajdonosai, és nem saját magunk termesztjük az élelmiszereinket, akkor kénytelenek vagyunk a szupermarketekben vásárolni, amelyek tele vannak olcsó, feldolgozott élelmiszerekkel. Ezeket az élelmiszereket hatalmas költségvetésből reklámozzák nekünk a születésünktől kezdve, így nehéz elkerülni őket. Ezen kívül a szerző számos más problémát is felsorol, amelyek akadályozzák a koncentrációs képességünket, és azt állítja, hogy ez egy társadalmi járvány, és a rendszer gyökeres változását sürgeti.

A könyv olvasása közben furcsa megkönnyebbülést éreztem. A koncentrációs problémáim miatt nagy szégyent éreztem, és ostoroztam magam, de amikor rájöttem, hogy ez nem csak az én problémám, akkor megnyugodtam.

A szerző is bevallja, hogy megváltozott a reakciója a szétszórtságra, miközben írta a könyvet. Korábban önvádakat fogalmazott meg, és szégyellte magát, hogy még jobban koncentráljon, de most már arra gondol, hogy mit tegyen, hogy elmélyüljön, és képes legyen mélyen koncentrálni, mi az a hasznos tevékenység, amit most tehet, hol vannak a képességeim határai. Azt mondja, rájött, hogy a mély elmélyülés sokkal hatékonyabb, mint az önbüntető szégyenérzet.

300%-kal nőtt azoknak a száma, akik a ’Hogyan koncentráljon az agy?’ kifejezést keresik. Az emberek a közösségi médiában panaszkodnak, hogy nem tudnak gondolkodni. De a világ főként arra ösztönöz, hogy ostorozzuk magunkat. Ez nem lehet végleges megoldás.

A koncentrációs problémák nemcsak egyéni problémák, hanem komoly társadalmi problémákat is okozhatnak. Ha nem tudunk hosszú szövegeket olvasni és koncentrálni, akkor nehéz lesz egy egészséges demokráciát működtetni. A demokrácia akkor működik, ha vannak emberek, akik egészséges módon képesek véleményt cserélni. Ha nem tudunk koncentrálni, senki sem érti meg, hogy ki mit mond, hogyan működik a társadalom. Így teret nyer a populizmus, és veszélybe kerülhet a társadalom alapjai. Ezért nem szabad csak az egyénekre hárítani a felelősséget. Intézményi szinten is meg kell tenni a szükséges intézkedéseket.

Június 1-jén az amerikai szenátus igazságügyi bizottsága online gyermek szexuális kizsákmányolásról tartott meghallgatást, amelyre Mark Zuckerberget és más közösségi média vezérigazgatókat idéztek be tanúként. A meghallgatáson kemény szavakkal illették őket: „Önök olyan terméket hoznak létre, amely embereket öl meg”. Azt is hangsúlyozták, hogy a nagy technológiai vállalatoknak nagyobb jogi felelősséget kell vállalniuk. A jelenlegi helyzetben, amikor nem tudják megvédeni a gyerekeket a szexuális tartalmaktól, vajon mikor lesz lehetőségünk a ’koncentrációs képesség’ témájáról beszélni? Még hosszú út áll előttünk.

Én mostantól kezdve megteszem, amit egyénileg tehetek: kikapcsolom a telefonomat. Hamarosan telefontartót is fogok venni. Az általam szervezett olvasóklubban mélyrehatóan megvitatjuk ezt a témát, és megpróbálunk megoldásokat találni arra, hogy mit tehetünk a következő generáció megvédéséért.

A koncentrációs képesség válságának korát éljük. Ne feledjük, hogy a lopott és elveszett koncentrációs képesség visszaszerzése elengedhetetlen egy egészséges társadalom fenntartásához.

※ A cikk szerzője én vagyok, ésa Nők Gazdasága újságban megjelent cikkembőlszármazik.